deutsche flaggeengl zaszlohu zaszlo

Az Orbán Balázsra való emlékezést, halálának 125. évfordulóján, egy személyes vallomással kezdem.  Az 1990-es évek első felében Budapesten voltam egyetemi hallgató. Egy kis albérleti szobában laktam. Íróasztalom fölött, a falon az akkori “hét vezérem” fényképe függött, ugyanis a szülőföldtől évekre elszakadva szükségem volt szellemi/erkölcsi példaképekre. Az én akkori példaképeim, és a diplomaszerzés után hazavezető útmutatóim  Kőrösi Csoma Sándor, Benkő József,  gróf Mikó Imre, Kriza János, Orbán Balázs, Benedek Elek, és Tamási Áron voltak. Azóta sem találtam náluk jobb szellemi vezetőkre.

 

Budapesten az első könyv, amit antikváriumban megvásároltam,  A Székelyföld leírása volt Orbán Balázstól két kötetben. [1] Ez a könyv hiányzott az otthoni családi könyvtárunkból, ezért amikor felüdülésre és erőgyűjtésre volt szükségem, mindig ezt lapozgattam, és ilyenkor megerősödött bennem az az érzés, hogy székelynek lenni, Székelyföldön élni különleges kegyelem.

 

Jókai Mór nem véletlenül választotta Orbán Balázs fő művét a hét kedvenc könyve közé. Valószínűleg  Jókai az elsők között ismerte fel Orbán munkájának jelentőségét. Ez a legendákat és népregéket is megelevenítő mű ösztönzően hatott nagy írónkra a Bálványosvár  című regénye megírásakor. Erdélyi helyszínrajzai esetén is gyarkan ihletődik A Székelyföld leírásából. [2]

 

Orbán Balázs már életében követendő példát jelentett, és az utána jövő nemzedékeket kutatásra, értékmentésre ösztönzte. Halála után ugyan főként az alakja körüli legnedák őrizték az emlékét, legfontosabb  könyvei (A Székelyföld leírása és az Utazás Keleten [3]) ritkán kerültek le a főuri családok és könyvtárak  könyvespolcairól. Egy korabeli legenda szerint halálakor az íóasztala kettéhasadt. A halála után nyolc esztendővel megjelent magyar anekdotagyűjtemény is tartalmaz egy róla szóló történetet. E szerint Orbán Balázsnál nem volt buzgóbb tagja a Függetlenségi Pártnak. Téli esőben, vagy nyári hőségben, éjfélkor vagy virradatkor mindig talpon volt, ha Irinyi Dániel azt mondta neki, hogy menjen valamelyik választókerületbe korteskedni. Sokszor alvásra is alig szakított időt. Megesett az is, hogy három nap alatt több mint harminc faluban mondott beszédet, egy-egy piacon a rákondított harangot is túlharsogva. Ezeken a helyszíneken általában rögtönzött és általában ugyanazt mondta, csak a számokban tért el. Szerette nagyítani az államadósságot, amelyet a hatalmon lévő kormány teremtett. Egyszer egy kerület különböző falvaiban az új adósságot hol ezer, hol kétezer millióra tette. Ekkor mondta neki Ugron Gábor:
- Nem bánom, Balázs, akármilyen számot mondasz is, de állapodjál meg egyben, s mindig azt az egyet mondd. [4]

 

Az erdélyi magyarság Orbán Balázs munkásságát főként az I. világháború után kialakult kisebbségi helyzetben kezdte igazán értékelni, hasznosítani. Ennek a máig tartó folyamatnak az elindítója egy udvarhelyi esemény volt, amikor a családi kripta összeomlása után koporsóját 1921-ben az anyaföldbe helyezték egykori birtokán, Szejkefürdőn.  Ebben az időszakban Bíró Lajos emlékezik rá a Pásztortűzben. [5] A Kolozsváron kiadott Erdélyi Magyar Naptár 1922. évfolyamában Szentmártoni Kálmán A legnagyobb székely címmel teszi közzé írását. [6]  Bányai János  1925-ben ugyenezzel a címmel közöl méltatást róla a Pásztortűzben.  Bányai a következő szavakkal jellemezte: „Az őt megismerő egyszerű székelyt megfogja a fajtáját, földjét szerető nagy szív. A történettudóst a végtelen nagy szorgalom, Erdély, s főként a Székelyföld történelmi adatainak felkutatott sokasága ejti ámulatba, a természetvizsgálót az elismert historikusnak sokoldalú, a természeti viszonyokat, ritkaságokat észrevevő éles szeme, az elkallódásnak indult, s általa megmentett adatok felsorolása lepi meg. Az etnográfusnak még ma is valóságos kincsesbányája, vezérlő kalauza a Székelyföld laírása című munkájának kötete. A politikust a politikában szokatlan elvszerűség, s az akkor még csak csíráját élő demokratizmusa ragadja meg. Nem dobálózott felkapott jelszavakkal, nem is szegődött végleg zászlója alá, de életének minden mozzanata az igazi demokráciát jellemzi. De valódi főúr is tudott lenni, amikor nem magáról volt szó, hanem fajtájának reprezentálására adódott alkalom. ” [7]

 

Emléke őrzésének nagyobb lendületet a születése századik évfordulója alkalmából szervezett megemlékezések adtak.  Az Erdélyi Múzeum Egylet által rendezett ünnepségen Sándor József mondott emlékbeszédet, amelynek záró mondataiban példaként idézte A Székelyföld leírása szerzője végrendeletének egy passzusát: "... egész életem küzdelem volt a jóért, az igazért, a haza üdvéért [...], oda kell törekednem, hogy halálomból is némi haszon származzék a szegény magyar hazára, amelynek egész életemben tevékenységemet szentelém [...] Családdal nem lévén megáldva, a magyar – közelebbről a székely – népet tekintem családomnak." [8]  Ebben az éveben, 1929-ben Tompa László, a székelység jeles  költője verssel (Alkalmi vers) tisztelgett Orbán Balázs századik születésnapján,  amely nemcsak emlékezés és emlékeztetés, hanem a kisebbségivé vált erdélyi magyarság életérzésének megfogalmazása is:


"S tekintsük: mint élt! Külországot jár,
Hogy benn tanítsa, amit künn tanult!
Majd fénylő múltról szól borús jelennek,
Oh, biztatónk már sokszor volt a múlt!
Holt regéi sok völgyünknek, hegyünknek
Az ő szaván át megelevenülnek.” [9]
 

A centenáriumi megemlékezők között van a lapokban megjelent írásaival  Szentmártoni Kálmán, Sebesi Samu és Bányai János is.10 Ez alkalomból vetődik fel a marosvécsi helikoni találkozón A Székelyföld leírása újbóli kiadásának terve, ami sajnos csak évtizedek múlva vált valóra.


 A két világháború közötti időszakban Nyírő József többször is írt Orbán Balázsról. [11]  Az 1930-as évek romániai magyar falukutató mozgalmára is hatással volt Orbán Balázs. Ezt a munkát az Erdélyi Fiatalok, majd Venczel József és  a Hitel köré tömörült ifjak vállalták fel. Az 1940-es évek elején az erdélyi magyar társadalomkutató diákok bálványosváraljai táborában alakult meg a jelképes Orbán Balázs Munkaközösség.


Halának 50. évfordulóján,1940-ben Tavaszy Sándor két lapban is közöl róla írást. [12] Egyik helyen a következőket írja: „Orbán Balázs emléke nem engedi, hogy bármi tekintetben is nagyzoljunk vele, vagy csináltvirágszerű felsőfokú jelzőkkel illessük őt. Nem világnagyság, de a székelység kis körében olyan erkölcsi nagyság, amelynél fogva az igazi világnagyságokkal egy sorba helyezhető. Erkölcsi nagysága pedig abban áll, hogy a székelység erkölcsi egzisztenciája mögött, mint számára legnagyobb ügy mögött elvész maga is, elvesznek saját egyéni céljai és tervei is, éppoly feltétlenül, mint amily hűséggel és felelősséggel szolgálja azt.”


     A II. világháború idején Kelemen Lajos az Erdélyi Múzeumban közli  Orbán Balázs egyik levelét. [13] A kommunizmus első évtizedében Erdélyben szüneteltek a magyarság múltját és akkori helyzetét vizsgáló intézményes kutatások, de 1957-ben már lehetett hivatkozni Orbán Balázs példájára. Ekkor jelent meg ifj. Kós Károly Orbán Balázs, a néprajzkutató című írása. [14] Az 1960-as évek végétől megsokasodnak az Orbán Balázsról szóló írások. Különös lendület tapasztalható A Székelyföld leírása megjelenésének centenáriuma idején. Mikó Imre a Bölöni Farkas Sándorról, majd a Brassai Sámuelről (A bércre esett fa, Az utolsó erdélyi polihisztor) megjelentetett életrajzi regényei után Orbán Balázs életútját elevenítette meg a Szülőföld szerelmese című művében, amely csak a szerző halála után 34 évvel jelent meg, 2011-ben. [15] Mikó, egy 1976-ban Domokos Gézának, a Kriterion Könyvkiadó igazgatójának címzett levelében a következőket fogalmazta meg a saját munkájáról: “Abból indultam ki, hogy Orbán Balázst, hazai múltunk egyik legjelentősebb és legszínesebb egyéniségét be kell vinni a köztudatba. […] 1969-től 1974-ig időm és energiám legjavát Orbán Balázs tanulmányozása foglalta le. Írhattam volna róla monográfiát is, de annak aránylag csekély a publicitása. A regényes életrajz formáját választottam –ahogyan Marosi Péter elnevezte--, mivel élete tele van kalandokkal, fordulatokkal, s így a műfaj önként kívánkozik.” [16] Ugyancsak a nagy mű első kötete megjelenésének századik évfordulója ösztözte Beke Györgyöt arra, hogy a Barcaságon tegyen barangolást, Fodor Sándor pedig ugyanekkor Csíkban és Udvarhelyen járta be azoknak a helyeknek a nagy részét, ahol Orbán Balázs is megfordult. Így született meg 1969-ben Beke György, Fodor Sándor és Mikó Imre közös kötete, az Orbán Balázs nyomdokain címmel. [17] Háromszék 20. századi polihoisztorát, Kónya Ádámot is valószínűleg Orbán Balázs ösztönözte arra, hogy ne csak szűkebb szakterületével, a földrajzzal foglalkozzon, hanem a műemlékvédelemtől a zenetörténeten át a csillagászatig szinte mindennel, amivel úgy érezte, hogy a közsségét szolgálja. Ő is több helyen emlékezik a nagy elődre. [18]


Nem célom az Orbán Balázsról megjelent írások és munkái újbóli kiadásainak tételes számba vétele, csupán érzékeltetni kívánom azt, hogy legendás alakja mennyire elevenen él ma is.  Nagy jelentősséggel bírt erdeti fényképfelvételeinek az előkerülése és az Erdélyi Lajos általi közkinccsé tétele, 1971-ben. [19]  Szintén az ő gondozásában jelent meg újabban előkerült fényképekkel kiegészítve az Orbán Balázs összes fényképe a Székelyföldről című kötet 1993-ban. [20] Jelentős alkalom volt az emlékezésre és a számvetésre születésének a 150. évfordulója is. Ekkor írt róla Egyed Ákos és Imreh István, majd Ferenczi Géza és Ferenczi István a régészeti kutatásait mérlegelik. [21] A bálványosváraljai kezdeményezést évtizedekkel később felelevenítő Imreh István arról tudósít, hogy  a BolyaiTudományegyetem munkatervébe iktatta és elkezdte a terepen való tájékozódást egy új székelyföldi monográfia munkálatainak megalapozására. [22]


Végre, 1981-ben nyugaton (Firenze-München) megjelent A Székelyföld leírásának új, Orbán Balázs jegyzeteivel kibővített kiadása, Illyés Elemér gondozásában. Ezt követte egy évvel később a budapesti kiadás Csatári Dániel bevezetőjével és előszavával, majd több magyarországi hasonmás kiadás látott napvilágot. Erdélyben az 1989-es változások után elsőként az Európai Idő Kiadó jelentette meg 26 füzetben. Egy évtizeddel később a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó gondozásában jelent meg két kiegészítő kötet az eredeti hat kötetből négyhez. [23] Orbán Balázs Sztambultól Szejkéig című műve eddig három kiadást ért meg. A legutóbbi, bővített kiadást Balázs Ádám rendezte sajtó alá. [24]


Orbán Balázs még ma is arra ösztönöz kutatókat, fotográfusokat, filmkészítőket, hogy nyomdokain haladva, rá emlékezve és az ő szellemiségében alkossanak.Az 1990-es években  Vári Attila rendező és Nádorfi Lajos neves operatőr együttműködésének eredményeként Orbán Balázs nyomában címmel filmsorozat készült Székelyföldről. Vofkori László ugyan nem járt mindegyik székelyföldi településen, de tanítványai segítségével hatalmas adatmennyiséget gyűjtött össze a tájegység egészéről, és megjelentette a Székelyföld útikönyve című munkáját 1998-ban. [25] Őt emlegették akkoriban a “számítógépes Orbán Balázsként.


Fekete Zsolt fotográfus Orbán Balázs és Veress Ferenc nyomán járta végig Székelyföldet és jelentette meg Az idő fényképe című reprezentatív albumát. [26] Nagy esemény volt Székelyudvarhely életében, amikor a város főterén 1995-ben felavatták Orbán Balázs Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész által készített egészalakos szobrát. Erre az alakomra jelent meg  az Orbán Balázs örökösei című esszékötet Majla Sándor szerkesztésében. [27] Ugyancsak Udvarhelyen látott napvilágot az Erdélyi Gondolat Kiadó gondozásában az Orbán Balázs idejében és ma című kiadvány, amelyben Zsigmond Győző a „legnagyobb székely” szűkebb szülőföldje történeti néphagyományának összehasonlító vizsgálatát végzi el. [28] A napjainkban megjelenő székelyföldi falumonográfiák mindegyike hivatkozik Orbán Balázsra.


 A székely köztudatban Orbán Balázs emléke ma is elevenen él. Szellemi/erkölcsi hagyatékát  Székelyföldön sokan ismerik és vallják magukénak. Utcanevek, szobrok, iskolák, egyesületek, alapítványok nevei és a tiszteletére alapított díj emlékeztetnek rá, szejkefürdői sírja pedig összmagyar zarándokhellyé vált.


Jómagam szintén Orbán Balázs hatására, az ő gyűjtőmunkája után 130 esztendővel jártam végig Székelyföld összes települését. Előadásom végén röviden erről a munkáról és az Orbán Balázzsal való “találkozásaimról” számolok be.


1995 és 2004 között gyalog, kerékpárral és autóval sikerült bejárnom a történeti Székelyföld összes települését. Erre a munkára Orbán Balázstól kaptam ösztönzést, és amikor időnként elfáradtam, elbizonytalanodtam, akkor mindig erőt tudtam meríteni abból, hogy neki százharminc esztendővel korábban, sokkal nehezebb körülmények között, ez sikerült. Terepre mindig úgy indultam, hogy magammal vittem Orbán Balázs Székelyföld leírásának az Európai Idő Kiadó által megjelentetett, a tájegységre vonatkozó füzetét, valamint az adott településekre vonatkozó, újságokban vagy kisebb kiadványokban megjelent történeti leírásokat. Habár nem az volt a célom, hogy összehasonlítsam az 1860-as évek állapotát a mostanival, mégis egy-egy falu megismerésénél kiindulópontot jelentett Orbán Balázs leírása. A Háromszéket, Csíkszéket, Kászont, a Gyimeseket, Gyergyószéket, Udvarhelyszéket, Marosszéket és Aranyosszéket bemutató négy kötetem a 20. század végi, 21. század eleji székelyföldi állapotokat hivatottt bemutatni, azzal a céllal, hogy általuk hozzájáruljak egy hosszú távú nemzeti megmaradási terv kialkításához, és hozzáértő használatuk révén körvonalazható legyen a székelyföldi jövendő. [29] 


Különleges élmény volt Homoródszentmártonban egy olyan erdésztechnikussal beszélgetni, aki a lakásában Orbán Balázs emléksarkot rendezett be. Kutatásaim idején mintha maga Orbán Balázs hozott volna össze Vofkori György székelyudvarhelyi helytörténésszel, hiszen vele Szejkefürdőn, a sírjához vezető legrégebbi, 1818-ból való kapu alatt ismerkedtem meg, és kötöttem barátságot. Ugyanígy különleges érzés volt Nyárádremetén Birtók Kovács Feri bácsinál és Lenke néninél abban az 1847-ben épült, kúriaszerű, tágas házban ebédelni, amelyben gyűjtőútja során Orbán Balázs napokig lakott. Házigazdája, Kováts Imre kalauzolásával innen kiindulva járta be a környéket.

 

Gyűjtőútjaim, kutatásaim során megtapasztaltam, hogy Orbán Balázs ma is köztünk él. A mindig lázadó, az igazságtalanságot, a jogtiprást nem tűrő és a népszolgálatot minden egyéb elé rendelő szelleme sokunkba beköltözött. Ezért vagyunk, ezért lehetünk még e tájon. Az ő munkája és hagyatéka mindenkor kötelez bennünket. Kötelez a szülőföldön való megmaradásra, a szülőföldre történő hazatérésre, a szülőföldért és a népünkért való cselekvésre.

 

Fülei-Szántó Lajos sorai hűen fejezik ki azt, hogy Orbán Balázs mennyire köztünk él, bennünk él:

 

Él is az emléked: zengő bérceink közt,
Pásztortüzek mellett felsíró dalokban.
Tulipános bölcsők altató nótáin,
És hol székely szív már utolsót dobban.
Ki néped szeretted, értékét hirdetted,
Annak a szívéből a neved sose vész el,
Ahányszor rád gondol, büszkén emlegeti,
Te voltál az egyik legigazibb székely!” [30]

 

Irodalom

BÁNYAI János: A geográfus Orbán Balázs. Földrajzi Közlemények 1940. 8-17.
BÁNYAI János: A legnagyobb székely.  In: Pásztortűz 1925. 297. o.
BEKE György – FODOR Sándor – MIKÓ Imre: Orbán Balázs nyomdokain. Bukarest, 1969.
ORBÁN Balázs: Utazás Keleten. Kolozsvár, 1861.
ORBÁN Balázs: A Székelyföld leírása , régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. I-VI. kötet, Pest, (1868-73.)
ORBÁN Balázs: Háromszék – Kiegészítések a Székelyföld leírásához I.
Sepsiszentgyörgy, 2002.

ORBÁN Balázs: Csíkszék, Marosszék, Aranyosszék – Kiegészítések a Székelyföld leírásához II. Sepsisznetgyörgy, 2006.
ORBÁN Balázs: Székelyföld képekben. A bevezető tanulmányt írta, a fényképeket másolta Erdélyi Lajos. Sütő András előszavával. Bukarest, 1971.
ORBÁN Balázs: Sztambultól Szejkéig. Válogatta, sajtó alá rendezte, az előszót írta, a jegyzeteket és a bibliográfiát készítette Balázs Ádám. Kolzsvár, 2009.

ERDÉLYI Lajos: Az ördög kelepcéje. In: Orbán Balázs: Székelyföld képekben. A bevezető tanulmányt írta, a fényképeket másolta Erdélyi Lajos. Sütő András előszavával. Bukarest, 1971. 7-48.
ERDÉLYI Lajos: Orbán Balázs összes fényképei. Budapest, 1993.
EGYED Ákos: Keressük Orbán Balázs titkait. A Hét 1979/15.
IMREH István: Orbán Balázs példázata. Utunk 1980/5.
FERENCZI Géza--FERENCZI István: Járatlan ösvényeken, úttörő szenvedéllyel. Orbán Balázs régészeti kutatásai. A Hét, 1980/6.
FEKETe Zsolt: Az idő fényképe. Orbán Balázs és Veress Ferenc nyomán. Budapest, 2010.
MAJLA Sándor (szerk.): Orbán Balázs örökösei. Székelyudvarhely, 1995.
FÜLEI-SZÁNTÓ Lajos: Orbán Balázs. In: Ki volt Orbán Balázs? Emlékezés a legnagyobb székelyre születésének 100-ik évfordulóján. Székelyudvarhley, 1929. 30. o.
Ifj. KÓS Károly: Orbán Balázs, a néprajzkutató. In: Kelemen Lajos Emlékkönyv. Kolozsvár, 1957.
IMREH István: Orbán Balázs példázata. Utunk 1980/5.
KELEMEN LAJOS: Orbán Balázs levele A Székelyföld leírása ügyében. Erdélyi Múzeum 1943. 320-323.
KÓNYA Ádám: A geográfus Orbán Balázs. A Hét, 1974.41. o.
KÓNYA Ádám: Orbán Balázs népszerűsége. Ifjúmunkás 1980/5.
KOVÁCS Sándor: Néhány szó Mikó Imréről és könyvéről. In: Mikó Imre: A szülőföld szerelmese. Orbán Balázs életének regénye.  Kolozsvár, 2011. 367-374.
MIKÓ Imre: A szülőföld szerelmese. Orbán Balázs életének regénye. Kolozsvár, 2011.
NYÍRŐ József: Orbán Balázs síremléke. Pásztortűz 1932. 192.
NYÍRŐ József: Orbán Balázs szülőfalujában. Keleti Újság 1933. szeptember 15. TAVASZY Sándor: Orbán Balázs. Erdélyi Helikon 1940a 357-371
VOFKORI László: Székelyföld útikönyve. Budapest, 1998.
SEBESI Samu: Báró Orbán Balázs. Erdélyi Magyar Naptár. Kolozsvár, 1928.
SEBESI Samu: Ki volt Orbán Balázs? Székelyudvarhely 1929.
SÁNDOR József: Báró Orbán Balázs élete és működése. Klny. a Székely Nemzeti Múzeum Emlékkönyvéből. Sepsiszentgyörgy 1929.
SEPSISZÉKI NAGY Balázs: Székelyföld falvai a huszadik század végén I-IV. Budapest, 1998, 2000,2003,2006.
SZENTMÁRTONI Kálmán: A legnagyobb székely. Erdélyi Magyar Naptár. Kolozsvár, 1922.
SZENTMÁRTONI Kálmán: Orbán Balázs emlékezete. Pásztortűz 1929. II. 10.
NYÍRŐ József: Orbán Balázs. Keleti Újság 1932. máj. 26-27.
TAVASZY Sándor: Orbán Balázs. Pásztortűz 1940b 242-243.
TOMPA László: Alkalmi vers. In: Ki volt Orbán Balázs? Emlékezés a legnagyobb székelyre születésének 100-ik évfordulóján. Székelyudvarhley, 1929. 42.o.
TÓTH Béla: A magyar anekdotakincs (Válogatás). Válogatta és szerkesztette: Szalay Károly. Debrecen, 1997.
VITA Zsigmond: Jókai Erdélyben. Bukarest, 1975. 251. o.
ZSIGMOND Győző: Orbán Balázs idejében és ma. Székelyudvarhely, 2001.

Ökumenikus kápolna
a gyarapodó magyarságért

Gyumolcsolto Boldogasszony okumenikus kapolna

Mozgalom nemzetünk megmaradásáért!

gyarapodo magyarsag

Vándorbölcső program Székelyföldön

szekelyfoldi vandorbolcso program

© uzvolgye.info - 2018

Webdesign: Digital Studio