deutsche flaggeengl zaszlohu zaszlo

Székelyföld egészének bejárása során 2002 márciusában jutottam el a történeti Udvarhelyszék Gagy menti településeire. A Székelykeresztúrtól északra fekvő Szentábrahám községhez tartozik az Ing-patak völgyében kialakult Solymosi Láz nevű tanyavilág. Elnevezése arra utal, hogy ennek a benépesedett területnek a nagy része a múltban Kissolymoshoz tartozott. Ide a községközpontból gyalogösvényen vagy szekérrel meg traktorral járható mezei dűlőutakon lehet eljutni. A nehezen megközelíthető szórványtelepülésre nincs bevezetve az villanyáram. Az elszigeteltségből és az infrastruktúra hiányából fakadóan itt a népi kultúrának egy archaikusabb változata maradt meg.
Három évtizede a tanyákon még több mint százan laktak, mára a népesség száma 40 főre apadt. A többségében nyugdíjas korú lakosság állattartással és földműveléssel foglalkozik, a gazdák pénzbeli jövedelme az eladott állatokból származik.

Első terepbejárásom során jó pár tanyát meglátogattam. Ekkor bukkantam rá Portik Pál kasos méhészetére, amelynek kutatása céljából 2007 augusztusában újból a Solymosi Lázra látogattam.


Az 1933-ban született Portik Pál jellegzetes szarvasmarhatartó gazda, akit a faluban mindig megcsodálnak, ha tehénfogatával bemegy hivatalos dolgait intézni. Szomszédjaitól az különbözteti meg, hogy gyerekkora óta méhészkedéssel is foglalkozik. Első méhcsaládját tíz éves korában egy idős asszonytól, Fazakas Linától kapta egy véka búzáért. Ezt a családot vesszőkasban vitte haza és azóta folyamatosan méhészkedik. Jelenleg 42 család méhe van, melyből 16-ot agyaggal tapasztott vesszőkosárban vagy deszkalapokból összeillesztett, kas alakú küpükben tart. A többi családja három rekeszes, mézkamrás, hátul kezelő kaptárokban, illetve négy családos felülkezelő kaptárokban van elhelyezve. Méhészetében a kasok egyrészt a hagyománytiszteletnek, másrészt annak a ténynek köszönhetően maradtak meg, hogy az ily módon tartott méhek jobban rajzanak.


Portik Pál a kasokat külön deszkaállványon tartja, a csapadéktól való védelmük céljából föléjük átlátszó fóliatetőt szerelt. Télen is ez védi méheit a hótól, s emellett a hideg hónapokra a kasokat még rongyokkal is bebugyolálja. A méheit szerető gazda beteleléskor a gyengébb családjait lépes mézzel eteti, úgy, hogy a kasok alá egy tányérba teszi az éltető táplálékot. A kasokban lévő méheket elsősorban jó rajzási hajlamuk miatt tatja, mézet keveset vesz el tőlük. Nem alkalmazza a kasos méhészetekre jellemző méhgyilkolást, hanem évente csak egy-két lépet vág ki a kasból, ami amúgy is szükséges a család fennmaradásához. Így a méhek évente új lépeket húzhatnak, ami lehetővé teszi az egészséges fiasítások kialakulását.


Portik Pál méhészkedéskor a saját készítésű álarcát ölti magára és a munka során a füstölőn kívül más eszközt nem használ. Kezét szilvapálinkával dörzsöli be és a tömény italból meg is iszik egy pohárkával, mert azt tapasztalta, hogy így nem támadják a méhek. Elmesélte, hogy egyszer egy új kalapot vásárolt magának és azzal a fején kezdett méhészkedni, s rögtön megtámadták. Amint az új kalapot a régire cserélte, megszűnt a méhek támadása.


Anyaneveléssel nem foglalkozik, de ha észreveszi, hogy egy család anyátlanná vált, akkor olyan lépet helyez egy másik családtól a kasba, amelyben napos peték vannak és ebből az elárvult méhek anyát tudnak maguknak nevelni.  Ebben az elszigetelt, egészséges környezetben tartott méhek is Varroa atka (Varroa destructor) fertőzöttek. Portik Pál a székelyudvarhelyi méhészboltban kapható, a bioméhészetekben is alkalmazható állatgyógyászati készítményt (Varachet) alkalmazza méhcsaládjainak atkátlanítására. Méhesének másik ellensége a medve. Ritka az olyan esztendő, amikor fel ne borogatná kasait, kaptárait. Érdekes megfigyelése, hogy a medve általában a legtöbb mézet gyűjtő családokat dézsmálja meg. Egyetlen kutyája az éjszakai támadó ellen nem nyújt védelmet.


A kasokban tartott méhek utáni haszon elsősorban az eladott rajok után származik. Innen több szomszédos tanyára is vittek rajt, de ezeket már kaptárokban tartják.


A kasos méhészkedés nem teszi lehetővé pörgető használatát, ezért Portik Pál nem szerezte be ezt az okszerű kaptáros méhészetekben nélkülözhetetlen berendezést. A kasokból évente elvesz egy-két mézes lépet, s ezt lépes mézként fogyasztják el vagy szitán keresztül lecsorgatják. A lépelvétel a méhek számára élettanilag is fontos, hiszen az általuk húzott új lépek biztosítanak helyet az egészséges fiasításoknak. Rendhagyó módon ez a tanyasi méhész a kaptárban tartott méheitől sem perget mézet, hanem a lépes mézet értékesíti. Orvosok küldenek hozzá betegeket lépes mézért, mert tudják, hogy méheit nem eteti cukorral. Ő maga is eljár különleges termékével a szomszédos településekre.   
A gyűjtési idény végén nem ad el minden mézzel teli keretet, hanem tartalékol belőlük és ősszel vagy tavasszal beteszi a gyengébb családoknak.


A Kárpát-medence többi nagytájához hasonlóan Székelyföldön is már a 20. század elején megjelentek a különböző kaptártípusok, majd a század közepére teljesen háttérbe szorították a kasos méhészkedést. Mai idős méhészek emlegetik, hogy az apjuk még kasokban tartotta a méheit, de ők már többségükben kaptáros méhészetet létesítettek. Néhol még őriznek egy-egy megörökölt, pusztuló méhkast és a székelyföldi néprajzi gyűjteményekbe is bekerült jó pár. A Solymosi Lázon működő kasos méhészet az elszigeteltségnek és Portik Pál erős hagyománytiszteletének köszönhette fennmaradását. Sajnos az idős méhész betegsége miatt ez a méhészet az utóbbi években teljesen elpusztult. E sorok szerzőjének sikerült 2 régi kast és 2 hátulról nyíló kaptárat megmentenie egy tervezett székelyföldi méhészeti múzeum részére. Az általam készített fényképek az utolsók erről a különleges méhészetről.

 

Melléklet: 3 db fotó, mindegyik a szerző felvétele
1. kép – Portik Pál tanyasi méhész
2. kép – Kasok a diófa alatt
3. kép – Régi kasok az 1940-es évekből

 

Sepsiszéki Nagy Balázs

Ökumenikus kápolna
a gyarapodó magyarságért

 

Gyumolcsolto Boldogasszony okumenikus kapolna

 

 

Mozgalom nemzetünk megmaradásáért!

 

gyarapodo magyarsag

 

© uzvolgye.info - 2018

Webdesign: Digital Studio