deutsche flaggeengl zaszlohu zaszlo

A történeti Magyarország keleti határvidékén, a Csíki-havasokból Moldva felé utat törő Úz-folyó felső völgyszakasza mentén különleges hegyi tanyavilág alakult ki. Csinód, Egerszék és Lesőd lakói gyimesi csángók, akik a 19. század végétől vették birtokba ezt a fenyőerdők által uralt vidéket. Bennünket városról vonzott életmód változtatásra ez a titokzatos világ.

 

A most 76 esztendős Fodor István egy havasi pásztorcsalád sarjaként látta meg a napvilágot, szülei az Üstös nevű részen őrizték a csíkszentmártoni kintháló csordát május 10-től október 25-ig. Ekkoriban a saját állatállományuk egy tehénből, egy üszőből, egy kanca lóból, 5 juhból és egy kutyából állott.  Gyerekkorát egy olyan világban töltötte, ahol az emberek együtt éltek a természettel. Belenevelődött az állattartásba, a rétgazdálkodásba, az erdei munkákba, a famegmunkálásba. Évtizedeken át kenyérkereseti lehetőséget az erdőkitermelés biztosított neki, fadöntőként dolgozott az állami erdészetnél. Ösztönszerűen sajátította el édesapjától és a tanyavilág kiváló mesterembereitől a famegmunkálás tudományát, majd saját udvarán faragó műhelyt épített. Az ácsmesterséget Baconi Jakabtól tanulta, akivel sok házat, csűrt, nyári házat és szénatartót épített. Ritka az olyan tanya, ahol ne dolgozott volna. Jól felszerelt műhelyéből szerszámnyelek, gereblyék, sulykolók, sulykolópadok, itatóvályúk, létrák és mogyoróvesszőből kötött kasok kerültek ki.  


Pista bácsi úgy emlékszik, hogy örökké volt kemencéjük. Az övéket az édesapja, Fodor Károly  rakta és zsindelytető óvta az esőtől, hótól. Itt mindegyik tanyán van kemence. Olyan tartozéka ez az udvaroknak, amely nélkül elképzelhetetlen az élet.
Az általunk megvásárolt elhagyatott tanya újjáélesztése nem lett volna teljes új kemence nélkül. Erre a munkára Pista bácsit kértük meg, akit kiváló kemencerakóként tart számon a havasi közösség. Eleinte életkorára és látása megromlására való hivatkozással kibúvót keresett e nagy szaktudást igénylő munka elöl, de végül többszöri kérésemnek eleget téve beadta a derekát és elvállalta. Kérése annyi volt, hogy fogadjam meg a patakon ezermesterkedő Bilibók Andrást segítségnek, akinek egyúttal át is adhatná a kemencerakás fortélyait, hiszen több ilyen munkát már nem vállal.

 

kemencerakok1Az első kemencét 1956-ban saját maguknak rakta. Ekkor már az édesapja nem élt, de tudását hátrahagyta a fiának. Először Berszán Jánosékhoz hívták új kemencét rakni az 1970-es évek elején, s ezt követően ő vált a tanyavilág kemencés emberévé. Összesen tizenöt kemecét rakott, és ezek többségében ma is hetente sütnek kenyeret.  Szerinte a jó kemence titka, hogy legyen jó az alapja. Ezen a tájon cserefa csutakokra fenyőfából rakják az alapot és erre hordják fel a jól meggyúrt agyagot. Az alsó agyagrétegre összetört üveg kerül az egerek ellen meg a jobb hőtárolás céljából. Az üveget takaró felső agyagrétegre rakják a tégla alapot és a kemence hólyagját. Ennek felrakása az igazi művészet! A kemence száda legkevesebb 35 cm kell legyen és a negyedik kerülésnél hátul kell hagyni egy fél téglányi lyukat huzatnak. Ezen keresztül távozik a füst és hevítés után ennek bedugásával marad sokáig meleg a kemece.


Pista bácsi és segédje egy nap alatt megrakták a kemencénket. Az utolsó tégla beillesztése után az öreg fiatalos mozdulattal felállt a tetejére és nem szakadt be alatta. Ez volt az első bizonyítéka annak, hogy jó munkát végzett. Ott állott gumicsizmában, elégedett mosollyal az arcán a kemence tetején és végigtekintett a völgyön. Valamennyi kemencéje közül erre az utolsóra a legbüszkébb, mert ennek a legjobb az alapja, ennek a legtágabb a száda. Leszállva róla sokáig szemlélte munkáját, majd agyagot markolt és tenyerével még egy utolsót simított az oldalán.

 

kemencerakok2Oly gyöngéden símogatta, mint fiatalabb korában az asszonyát. Érezni lehetett, hogy szeretettel rakta ezt a kemencét. Az utolsót, a remekművét. Segédje, a mesterséget magába szívó fiatalember is elégedett volt. Érezte, hogy ezt követően ő lesz a havasi kemencerakó.


Nekünk, alig pár hónapos havasi lakosoknak a kemence és a benne sülő házi kenyér az élet, a szabadság jelképe. Sokszori újratapasztás, majd meszelés után a feleségem által díszített új kemencénkben megsült az első pityókás kenyér és a diós-mazsolás kalács. Ilyen jól még sohasem esett a kenyér!

 

Sepsiszéki Nagy Balázs

Ökumenikus kápolna
a gyarapodó magyarságért

Gyumolcsolto Boldogasszony okumenikus kapolna

Mozgalom nemzetünk megmaradásáért!

gyarapodo magyarsag

Vándorbölcső program Székelyföldön

szekelyfoldi vandorbolcso program

© uzvolgye.info - 2018

Webdesign: Digital Studio