deutsche flaggeengl zaszlohu zaszlo

Székelyföld falvai a 20. század végén. I. Háromszék
Székelyföld falvai a 20. század végén. II. Csík-, Kászon-, Gyergyószék
Székelyföld falvai a 20. század végén. III. Udvarhelyszék  
Székelyföld falvai a 20. század végén. IV. Marosszék, Aranyosszék

 

Április 9-én, szombaton immár nyolcadik alkalommal szervezték meg a Bákó megyei Frumószán a moldvai csángó gyerekek szavalóversenyét. A rendezvénynek a helyi iskola magyar terme adott otthont.


Hatvan magyar nyelvet oktató pedagógus munkáját dícséri, hogy a rendezvényre 24 település félszáz I-VIII. osztályos tanulója nevezett be. Ők a szülőfalujukban megrendezett előválogatáskor a legjobbaknak bizonyultak.  Mindegyik gyereken látszott, hogy lelkesen, az anayanyelv iránti szeretettől fűtve érkezett. Az alsó tagozatosok két verssel, az V-VIII. osztályosok  néggyel jelentkeztek. Utóbbiak egyet szabadon választva mondhattak el, a másodikat a zsűri jelölte meg.

Mint a címe is jelzi, ez a könyv elsősorban kézikönyv és egy olyan tankönyv a székelyföldi iskolások részére, amely vezérfonal és segédanyag lehet ahhoz, hogy gyerekeink egy tanrendbe illeszthető, szabadon választható tantárgy keretében megismerjék népünk történetét.

Nagy örömmel vettem kézbe a Kúriák földje – Háromszék című kötet javított, bővített változatát. Tudtommal ez a könyv volt a Kovászna Megyei Művelődési Központ eddigi kiadványai közül a legkeresettebb és a legnagyobb példányszámban eladott könyv. Sok fogyott el belőle, még az angol trón várományosának, Károly hercegnek a könyvespolcán is megtalálható. Sok fogyott el belőle, de még mindig folyamatosan keresik és az első kiadás már elfogyott. Ezért döntöttünk úgy, hogy készüljön belőle egy javított, bővített kiadás.

Tavaly egy kis rönkkápolnát emeltünk a kertünkben, Isten dicsőségére és Boldogasszony tiszteletére. Nem hivalkodó épület, beleillik a havasi tájba. Nőiességét már a zsindelytetőből kiemelkedő, tulipánban végződő kettős cserefa kereszt hirdeti. A mellette álló háromlábú harangláb tetején lévő kovácsoltvas csillag, és a széljárást követő évszámos pléhzászlócska jelzik, hogy felekezetek feletti ez a hely, ez az építmény. A kápolnaépítést sokan támogatták, jól eső érzés volt megtapasztalni, hogy létezik magyar összefogás.

A karácsonyi várakozás idején jelent meg Csinódi Nagy Gergő első könyve. A tizenegy esztendős szerző egy havasi tanyán él az Úz-völgyében. Első publikált írása a Román Televízió magyar adásának pályázati felhívásra született Az én falum címmel, 2011-ben. Ezt követően írta le 33 igaz történetben a televízió- és internet mentes havasi gyermekvilág lelket meg sorsot formáló élményeit. Kecsketánc című könyvében az állattartástól a kenyérsütésig, a farsangtemetéstől a karácsonyig változatosan ír gyermekkora meghatározó élményeiről. Az igényes kivitelezésű kis könyvet a sepsiszentgyörgyi Art Printer Kiadó jelentette meg, az illusztrációkat Gergő 8 éves húga, Ilka-Uzonka készítette. Megjelenése Hargita Megye Tanácsának, a Bertis cégnek, Kurkó Gyárfás vállalkozónak és sok magánszemély megrendelésének köszönhető.

 Kárpátaljai útinapló
(2016. szeptember 25-29.)
Huszonegy éves voltam, amikor 1990-ben felvételt nyertem a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakjára. Tanévkezdéskor a tanárokkal való első találkozás során mindenki be kellett mutatkozzon és meg kellett fogalmazza, hogy mit jelent neki a haza. Ekkor én azt mondtam meg, hogy a szülőföldem Székelyföld, s hazám a Kárpát-medence. Ennek az érzésnek a jegyében töltöttem el a diákéveimet. Megismertem a Pilis, a Börzsöny, a Bükk, a Mátra, a Gerecse és a Vértes hegységek rejtett kincseit, a Balaton meg a Fertő-tó vidékét, kerékpárral sikerült bejárnom az Alföldet, a Dunántúlt, a Duna-Tisza közét, elcsatolt szlovéniai magyar falvakat, a Felvidéket Pozsonytól Kassáig és az Őrvidék  néhány még magyar települését. Otthon voltam az Őrségben,  a Csallóközben, a jó palócok meg a budajenői székelyek között egyaránt. A Kárpát-haza bejárása során valamiért eddig nem jutottam el Kárpátaljára, de most a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek köszönhetően már ezt a sanyarú sorsú magyar tájat is megismerhettem. Mostantól Kárpátalja már nem csak lélekben a hazám.

Kecskét tartunk, nem tehenet,
Nemcsak egyet, henem hetet.
Zsuzsi fehér, Bella szarvas,
Ferkó szürkés, Misu hamvas.

Virágnak a szőre hosszú,
De nem oly hasznos, mint a gyapjú.

A szeretet és az ima gyógyító ereje

 

Előhang

Szerencsés embernek vallom magamat. Megvan mindenem, amire e földi létben egy embernek szüksége lehet: hajlék, táplálék, tiszta víz, egészség, szerető társ, nevető gyermekek, életcél... Úgy érzem, hogy mindezek egy isteni kegyelem részeként vannak jelen az életemben, és a legnagyobb ajándék, amit odafentről kaptam, maga a HIT.

Látom, hogy hányan botorkálnak, keresgélnek, pedig úgy tűnik mindenük megvan. Mégis nyughatatlanok, boldogtalanok, betegek, örökösen keresők. Mert még nem kapták meg a legnagyobb ajándékot.

Megtapasztaltam azt, hogy odafentről figyelnek rám és segítenek abban, hogy teljesíthessem a küldetésemet. Ezt már nemcsak hiszem, hanem az átéltek után tudatosan vallom is.

(előzmények) Sűrű pelyhekben hullott a hó, kintről beszűrődött az autók monoton zaja. A felső szomszéd a híradót nézte, a tőszomszéd özvegyasszony éppen a fürdővizét engedte a kádba. Nem láttunk át a falakon, de mégis minden zörejből és neszből tudtuk, hogy a szomszédok mikor mivel foglalatoskodnak. Ha nem hallottunk semmit, akkor a rakott káposzta vagy az odakozmált rizs illatából következtettünk arra, hogy valahol ebéd készül. Éjszakánként a horkolás vagy egy-egy eltörött ágyrugó reccsenése jelezte, hogy a tömbház nem vált lakatlanná, de az is előfordult, hogy a gyerekszobánk feletti lakásban fészket rakott fiatal pár néma ölelkezése hirtelen orgiaszerű hancúrozássá fajult. Alattunk a jól kereső katonatiszt kétévente felújította a lakását, ami legalább egy hónapi fúrás-faragással járt. A vasbeton jól vezetett minden kalapácsütést és csíszolást. Ilyenkor szinte elviselhetetlen volt a kényszerű együttélés. Egyszer egy ilyen időszakban egy japán egyetemi professzor volt a vendégünk, akit hajnalban nem rigófütty ébresztett, hanem a fúrógép süvöltése. Ekkor kérdezte meg tréfásan, hogy alattunk egy falkopáncs lakik?

 

Az Orbán Balázsra való emlékezést, halálának 125. évfordulóján, egy személyes vallomással kezdem.  Az 1990-es évek első felében Budapesten voltam egyetemi hallgató. Egy kis albérleti szobában laktam. Íróasztalom fölött, a falon az akkori “hét vezérem” fényképe függött, ugyanis a szülőföldtől évekre elszakadva szükségem volt szellemi/erkölcsi példaképekre. Az én akkori példaképeim, és a diplomaszerzés után hazavezető útmutatóim  Kőrösi Csoma Sándor, Benkő József,  gróf Mikó Imre, Kriza János, Orbán Balázs, Benedek Elek, és Tamási Áron voltak. Azóta sem találtam náluk jobb szellemi vezetőkre.

 

Sűrű pelyhekben hullott a hó, kintről beszűrődött az autók monoton zaja. A felső szomszéd a híradót nézte, a tőszomszéd özvegyasszony éppen a fürdővizét engedte a kádba. Nem láttunk át a falakon, de mégis minden zörejből és neszből tudtuk, hogy a szomszédok mikor mivel foglalatoskodnak. Ha nem hallottunk semmit, akkor a rakott káposzta vagy az odakozmált rizs illatából következtettünk arra, hogy valahol ebéd készül. Éjszakánként a horkolás vagy egy-egy eltörött ágyrugó reccsenése jelezte, hogy a tömbház nem vált lakatlanná, de az is előfordult, hogy a gyerekszobánk feletti lakásban fészket rakott fiatal pár néma ölelkezése hirtelen orgiaszerű hancúrozássá fajult. Alattunk a jól kereső katonatiszt kétévente felújította a lakását, ami legalább egy hónapi fúrás-faragással járt. A vasbeton jól vezetett minden kalapácsütést és csíszolást. Ilyenkor szinte elviselhetetlen volt a kényszerű együttélés. Csak az első emeleten megöregedett szekustiszt volt mindig csendben, biztosan folyamatosan hallgatózott.  

 

Október már 1849 óta a magyarság emlékező hónapja. Ebben a színpompás hónapban vértanúkra, szabadságharcosokra és honvédő áldozatokra, hősökre emlékezünk. Tesszük ezt évi rendszerességgel, méltósággal és kegyelettel. Ezek a megemlékezések rendkívül fontosak, hiszen csak akkor maradhatunk meg szerte a Kárpát-hazában, ha ismerjük a múltunkat és büszkék vagyunk elődeink honvédő tetteire.

 

Három napon át székely zászlók lobogtak Brüsszelben. Március 19-22-e között a Hunineu Iroda szervezésében székely kulturális és gasztronómiai rendezvényeknek adott otthont Európa fővárosa.

 

A mohácsi vész óta van egy bajban használt mondásunk, amely szerint ha egy  magyar embert valamilyen veszteség ér, akkor azzal vígasztalja magát, hogy több is veszett Mohácsnál. A lassan félezer éves történésre, a török hódoltság kezdetére utaló mondást a csíki székelyek esetében helyettesíteni lehetne azzal, hogy több is veszett a Tolvajos-tetőn 1661-ben.

 

Székelyföld egészének bejárása során 2002 márciusában jutottam el a történeti Udvarhelyszék Gagy menti településeire. A Székelykeresztúrtól északra fekvő Szentábrahám községhez tartozik az Ing-patak völgyében kialakult Solymosi Láz nevű tanyavilág. Elnevezése arra utal, hogy ennek a benépesedett területnek a nagy része a múltban Kissolymoshoz tartozott. Ide a községközpontból gyalogösvényen vagy szekérrel meg traktorral járható mezei dűlőutakon lehet eljutni. A nehezen megközelíthető szórványtelepülésre nincs bevezetve az villanyáram. Az elszigeteltségből és az infrastruktúra hiányából fakadóan itt a népi kultúrának egy archaikusabb változata maradt meg.
Három évtizede a tanyákon még több mint százan laktak, mára a népesség száma 40 főre apadt. A többségében nyugdíjas korú lakosság állattartással és földműveléssel foglalkozik, a gazdák pénzbeli jövedelme az eladott állatokból származik.

Tisztelt ünneplő közönség, kedves kovásznai és orbaiszéki asszonyok, férfiak, leányok és ifjak!


A népeknek természet szerinti jussa van a szabadsághoz, éppen úgy, mint a halnak a vízhez, a madárnak a levegőéghez, -- mert szabadság nélkül az ember nem is Isten képére teremtett lény, hanem igavonó barom.
Ezért a népek, amint lassanként felvilágosodni kezdtek, mindig jobban érezték, hogy szabadság nélkül el nem lehetnek. Minthogy pedig az uralkodók a népek szabadságát soha nem akarták, a népek kénytelenítettek fegyvert ragadni és fegyveres kézzel víni ki a szabadságot, melyet az Úristen a szívökbe oltott. Ezt a harcot, melyet a népek az elnyomó hatalmasság ellen vínak – nevezik forradalomnak.

A forradalom a legszentebb harc, ami a világon lehet. Mikor egyik király a másik ellen visel háborút, az csak a királyok jussáért történik, de a forradalom a népek jussát víja ki a hatalmasság körme közül…
A mi forradalmunk Pesten, március 15-én nem volt vérontás, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe; ezrek meg ezrek csoportoztak össze Isten ege alá, ezrek meg ezrek emelték  égre kezeiket, s egy szívvel, szájjal mondták Petőfi Sándor után az eskü szavait...” (Arany János)

 

Kecsketánc a Nyirő József dísztermébenSzékelyudvarhelyen Csinódi Nagy Gergő „Kecsketánc” című könyvének székelyudvarhelyi bemutatójára került sor február 8-án, pénteken 17 órai kezdettel. A 11 éves szerző a Kárpát-medence legfiatalabb írója. A bemutató helyszíne a Tamási Áron Gimnázium bentlakásának Nyirő József díszterme volt. Az esemény szervezői: Hargita Megye Tanácsa, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, Tamási Áron Gimnázium.

 

 

Voltam már Budapesten a Fáy család találkozóján, Barátoson a Márk nemzetség népes összejövetelén, most a Hargita lábánál meghúzódó Erdőalján élő tízgyerekes Bara család hívott meg szilveszteri buliba.
A 63 éves Bara Gergely nyugdíjas utász egy ötgyerekes család tagjaként nőtt fel egy villanyáram nélküli havasi tanyán, az Úz-völgyében fekvő Csinódon. Felesége, Irénke is a havason született egy Gyimesből ide honosodott család harmadik leányaként. Gergely 25, Irénke 20 éves volt, amikor összeházasodtak, majd a Hargitára vezető főút menti utászházba költöztek. Saját házat 1979-ben vásároltak Erdőalján.

 

Nagy Gergo Kecsketanc boritoA tizenegy éves Nagy Gergő egy éve lakik az Úz-völgyi Csinódban. A kétgyermekes család Sepsiszentgyörgyről költözött a Csíki-havasokba, ahol a gyarapodó csángó magyar közösség tagjaivá válva megélik a hegyi élet minden nehézségét, szépségét. Gergő a Román Televízió magyar adásának pályázati felhívására kezdte leírni, milyen az élet Csinódban, ezekből a fogalmazásokból kerekedett ki a harminchárom történetet tartalmazó Kecsketánc című könyv, melyhez nyolcéves húga, Nagy Ilka Uzonka készített rajzokat.

 

Fent lakom a hegyekben, Székelyföldnek egy olyan részében, amelyet kevesen ismernek. Misztikus ez a hely, kozmikus energiákkal teli. Vad, fenséges, lelket gyönyörködtető. Ezekért választottam lakhelyül. Felköltözésem óta tenni akarok azért, hogy megközelíthetőbbé, ismertebbé váljon ez a táj, de a kezdetben sikeresnek tűnő kezdeményezések hamarosan kudarcba fulladnak. S ez elsősorban az útjavítási szándékokra vonatkozik. Hiába minden erőfeszítés. Jön az eső, amelynek vizét nem tudják megzabolázni az útszéli árkok, jönnek a kőszállító autómonstrumok, s rendíthetetlenül sebzik az utat a rönkszállító autók.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves ünneplő közönség!

Bod Péterről a köztudatban az él, hogy kiváló lelkipásztor, jeles irodalomtörténész és korának egyik legnagyobb erdélyi tudósa volt. Könyvgyűjtő szenvedélyéből fakadó enciklopedikus tudásának eredménye 21 kiadott és szinte ugyenennyi kiadatlan munkája. Tudomásunk van arról, hogy az élete utolsó állomáshelyéül szolgáló Magyarigen történetét is megírta, de ez a műve elveszett.

 

Uz volgyi hirharang 3 1Úz-völgyi Hírharang - 3. szám
Csinód, Egerszék és Lesőd időszakos lapja
2012. június

 

A lap PDF formában olvasható!

 

 

Uz volgyi hirharang 2 1Úz-völgyi Hírharang - 2. szám
Csinód, Egerszék és Lesőd időszakos lapja
Próbaszám, 2012. húsvét

A lap PDF formában olvasható!

 

 

Uz volgyi hirharang 0Úz-völgyi Hírharang
Csinód, Egerszék és Lesőd időszakos lapja
Próbaszám, 2011. karácsony

 

A lap PDF formában olvasható!

 

 

A történeti Magyarország keleti határvidékén, a Csíki-havasokból Moldva felé utat törő Úz-folyó felső völgyszakasza mentén különleges hegyi tanyavilág alakult ki. Csinód, Egerszék és Lesőd lakói gyimesi csángók, akik a 19. század végétől vették birtokba ezt a fenyőerdők által uralt vidéket. Bennünket városról vonzott életmód változtatásra ez a titokzatos világ.

 

Hálásak vagyunk azért, hogy hívó szavunkat meghallották és kérésünkre itt tartják Hargita Megye Tanácsának augusztusi ülését. Nemcsak a megye, hanem egész Székelyföld egyik legszebb, mégis kevéssé ismert és infrastruktúra tekintetében legelhanyagoltabb kistájára érkeztek jövőépítő döntéseket hozni. Errefelé jövet bizonyára mindannyian megtapasztalták, hogy Csíkszentmártonból Egerszékig közlekedni nagy merészség és járműnek-embernek egyaránt kemény megpróbáltatás. Mi, helybeli lakosok évek óta ilyen körülmények között közlekedünk.

 

Újabb népi feredővel gazdagodott Székelyföld. Az Úz-folyó felső folyása mentén fekvő Csinódon, az Aklos-patak bal partján egy kevesek által ismert kénes gyógyforrás tör felszínre. Ennek vizét Bara Gergely vállalkozó egy fenyőkkel körülölelt tisztásra vezette és egy tájba illő, szabadtéri fürdőt létesített. Egy több hektós cserefa hordó kettévágásával két kádat alakított ki, melyek földbe ásott és egy csővel összekötött. A felsőben egy fafűtésű kályhával melegíti fel a vizet, melyből a meleg víz folyik át az alsó kádba.

 

Több mint egy évtizede, a csíki falvak módszeres bajárása során jutottam el az Úz felső folyása mentén fekvő tanyavilág központi településére, Csinódba. Akkor még élt Karácsony Gyula havasi mesemondó, akinek a személyisége annyira megragadott, hogy első találkozásunk után rendszeres vendégévé váltam. Aztán vittem magammal a jegyesemet is, sőt a nászutunk is Csinódba vezetett. Ekkor, a téli sétánk alkalmával fedeztünk fel egy lakatlanná vált tanyát, amelyet sikerült megvásárolnunk és otthonunkká varázsolnunk. Azóta itt érezzük magunkat a legjobban, itt fogantak gyerekeink és évek óta arról ábrándoztunk, hogy egyszer majd itt fogunk élni.

 

Az országnak ebben a központi régiójában még többségben van a magyarság, és ezt az állapotot kívánjuk hosszú távon megőrizni. Ennek egyik eszköze az anyanyelvápolás, a tudatos anyanyelvhasználat, melynek érdekében a mai tanácskozás is szerveződött.
Az elmúlt évtizedben a politikum megteremtette a jogi keretet ahhoz, hogy azokon a településeken, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 20 %-ot,  a hivatalos ügyeket is lehessen anyanyelven intézni. Ehhez nyújtottak szakmai segítséget tudományos intézeteink munkatársai, akik elkészítették az ügyintézések során leggyakrabban használt űrlapok magyar változatait, melyek ma itt mindannyian megkaptak elektronikus változatban (Cd lemez). Az anyag megvan, csak használni kell!

 

Ökumenikus kápolna
a gyarapodó magyarságért

 

Gyumolcsolto Boldogasszony okumenikus kapolna

 

 

Mozgalom nemzetünk megmaradásáért!

 

gyarapodo magyarsag

 

Nyár az Úz-völgyében

Nyár

Tél

Magyar Honvéd Temető, Úz-völgye

Magyar Honvéd Temető

Videók

Videók

© uzvolgye.info - 2017

Webdesign: Digital Studio